2015. 11. 30.

Dr.Czeizel Endre - Hátrány -e a kivételes szellemi képesség?

Egy kis ízelítő az írásból, a teljes cikk az alsó linken érhető el!

Getzels és Jackson 1962-ben közzétett vizsgálatai megerősítették Guilford aggodalmának jogosságát. A középiskolások és egyetemisták vizsgálata szerint az intelligencia és a kreativitás között van ugyan korreláció, de ennek mértéke alacsony (0,19-0,39). S ami még sokkal fontosabb: a 120 feletti IQ tartományban semmiféle korreláció nem mutatható ki a kreativitással. Ezt követően a chicagói egyetem hallgatói között két csoportot alakítottak ki. Az egyik a magas IQ-jú (átlag 150), de nem kreatív, míg a másikba a magas kreativitás, de átlagos IQ-jú hallgatók kerültek. Kiderült, hogy a kreatív diákok jelentős része az intelligencia szokásos megítélésekor (teszt és osztályozás) felismeretlen marad. A kreativitás tehát mást jelent, mint amit az intelligenciatesztekkel és az osztályozással mérnek. Épp ez utóbbi miatt a pedagógusok értékítéletét is vizsgálat tárgyává tették. Egyértelműen bebizonyosodott, hogy a tanárok első sorban az intelligenciát, tehát az okosságot értékelték.

 Sőt, amikor azonos IQ-jú, de eltérő kreativitású fiatalok összehasonlítására kérték a tanárokat, akkor is a kreatívabbak kapták a kevésbé kedvező véleményt. A magyarázat egyszerű: a magasabb IQ-jú e kevésbé kreatív fiatalok konvergens gondolkodása és konformista magatartása sokkal inkább megfelelt a társadalmi berendezkedés igényével összehangolt pedagógusok elvárásainak, mint a divergens gondolkodású és saját egyéni elképzeléseiket követő kreatívoké. Az utóbbiakat ez nem is nagyon érdekelte, viszont a magas IQ-jú “jó diákok” mindent megtettek az elismerésért. A szerzők végső véleménye igencsak megdöbbentő volt: a szokásos pedagógiai gyakorlat nemcsak figyelmen kívül hagyja a kreativitást, de egyértelműen ártalmas is rá. 

Torrance később ezt az eléggé ijesztő képet megerősítette. A kreatív gyerekek 70%-a elvész az intelligencia-orientált oktatás során. A tanárokat a tanulók 62 mérhető személyiségvonásának rangsorolására kérte fel. Az önálló gondolkodást a 2., az önálló ítéletalkotást a 19., és a bátorságot a saját elképzelések vállalására a 29. Helyre tették. E felmérésből egyértelműen kirajzolódott az óhajtott diák képe is: legyen udvarias, szorgalmas, pontos, barátságos, engedelmes, tartsa be az előírásokat, stb. S ezek a tulajdonságok a magasabb IQ-jú jó tanulókra voltak jellemzőek, míg a kreatív gyermekek csak ritkán feletek meg az elvárásoknak. 


MacKinnon és Barron a hatvanas évek elején közölt vizsgálatai az USA-ban kiemelkedő alkotásokat produkáló építészekre, írókra és tudósokra terjedtek ki. Ennek során pontosan körvonalazhatók voltak a kreativitás itt jelenlévő ismérvei:

az eredetiség,
képzelőerő,
függetlenség,
nyitottság,
érzékenység,
megszállottság,
önzés,
dominanciára törekvés,
gátlástalanság, stb
Az említett személyiségjegyek közötti korreláció azonban nem jelentős (0,30 körüli), tehát igencsak komplex jelenségről van szó. Összhangban a korábbiakban elmondottakkal, s társadalmi teljesítményükkel bizonyító sikeres alkotók közül fiatalkorukban kevesen tartoztak a kitűnő diákok közé. Az építészek többsége a jó tanulók, míg a kutatók közül nem kevés a közepes és a gyenge tanulók közül került ki 
Forrás:
http://kondorawriter.blogspot.hu/2014/06/kiveteles-tehetsegek.html

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése