Interjú Pásztory Dóra paralimpikonnal

Pásztory Dóra kétszeres paralimpiai bajnok, Európa- és világbajnok úszónő. Jobb kezén három, bal kezén – amely a másiknál hét centiméterrel rövidebb, és nincs benne könyökízület – két ujja van....

A sport talán az egyetlen olyan mérhető tevékenység, ami megkérdőjelezhetetlenül mutatja, ki a legjobb. De meg kellett tanulnom a helyén kezelni, mi a siker az életben. Nem gondolom, hogy egy olimpikon sikeresebb, mint mások, akik jól végzik a munkájukat. A sikernek nem az a mértéke, hogy beszélnek az emberről a médiában, vagy hogy milyen pénzjutalmat kap az illető. Azt gondolom, a személyes siker az, ha az ember értéket teremt, jól érzi magát benne, és látja értelmét annak, amiért nap mint nap küzd....Az hiányzik a leg­inkább, hogy amiben jó vagyok, azt elismerjék. Sokat dolgoztam civil szférában, és láttam, milyen értékteremtő munka és hiánypótló tevékenység zajlik a nonprofit szektorban. Azok, akik egy jó ügyért kamatoztatják a tapasztalatukat, tudásukat és tehetségü­ket itthon, egyáltalán nincsenek megbecsülve....

A családok oldalán mi is részt vállalunk abban, hogy megtanítsuk nekik elfogadni önmagukat. Illetve a szülőknek is megnyugtató azt látni, hogy van jövő, és lehet így is a teljesség hiánya nélkül élni....

Mindig is abban hittem, hogy mi vagyunk a kisebbség, és ha mi nyitunk a világra, akkor a világ is könnyebben nyit felénk....

Mindig fel kellett vállalnom magam. Megtanította, hogy így vagyok szép. Minden családban sokk, ha ép gyereket várnak, és végtaghiányos születik. Ez teljesen természetes reakció, a kérdés, hogy mennyire rugalmasan reagálnak a szülők, mennyire tudják elengedni a tökéletes gyerekről alkotott eszményképüket. A tökéletes, ép, teljes értékű – mind-mind relatív fogalom. Mi töltjük meg tartalommal. Engem a kezdetektől úgy neveltek, hogy nincs velem semmi baj. Ez rengeteget számít abban, hogy a mai napig tudom, rendben vagyok; nem vagyok más, mint a többiek."

Teljes cikk itt olvasható:
http://hetek.hu/interju/201304/a_teljesseg_hianya_nelkul